.png){kind=link}
Aqua egész éjjel azon törte a fejét, hogyan menthetné meg barátját… buborék-őrző létéhez nem tudhatta, hogyan működnek az elzáró kamrák, kik őrzik, és még lehetne sorolni. Meg akarta kérdezni Zafírt, hátha ő tudja, milyen Kék Gyémánt rendszere. Mikor elindult volna felé, Gyöngy lépett be elé. Nem szólt semmit, csak méregette lassan, lesütött szemekkel. Aqua értetlenül nézett rá, majd megkérdezte.
- Szeretnél valamit?
- Én nem. De tudom, hogy te mit szeretnél. Meg akarod menteni a barátodat. De tudod, mit? Nem tudod. Nem vagy képes rá. Gyenge vagy. - Mi.. Miért mondod ezt? – Aqua mérgesnek akart feltűnni, de legbelül tudta, hogy igaza van.
- Azért mert, ez egy tény. Ha elindulsz erre a küldetésre, csak bukással fog végződni, és legjobb esetben örökre buborékba zárnak. – Aqua csendben figyelte, mit mond. – Ha meg akarod menteni, tudnod kell harcolni.. és még rengeteg dolgot el kell sajátítanod.
- Azt hiszem, igazad van… és, segítenél te? Láttam milyen jól forgatod a kardot! – Aqua belelkesedett. Kíváncsian várta Gyöngy válaszát: - Nem. Nem éred meg… - Gyöngy lassan eltűnt a sötétségben. - Gyöngy! Gyöngy!! Hol vagy! GYÖNGY!!
Másnap reggel Gyöngy éppen visszatért a reggeli körbenézéséről. A barlang közelében nyögéseket hallott. „Rubin” - Gondolta. Azonban véleménye hamar megváltozott, mikor Rubin lépett elé, megkérdezni, látott-e valami gyanúsat. Gyöngy ignorálta a kérdést, még mindig hallotta a nyögéseket. Elindult a hang irányába. Rubin teljesen mérges lett emiatt, és meggyújtott egy apró virágot. Gyöngy egyre hangosabban hallotta a hangokat. Egy fa mögé ért, ami egy tavacska partján állt. Készenlétbe helyezte a kardjait, majd komoran, lassan kinézett. Aquát látta köveken ugrálni, egyensúlyozni. Észrevette Gyöngyöt, ezért elvesztette az egyensúlyát, és beleesett a vízbe. Elkezdett köpködni. Gyöngy lenézően nézett rá.
- Azt hiszed, hogy némi kőtől erősebb lesz? – Gyöngy elnevette magát – Hát, nem. Igazi ellenfél kell neked. – Gyöngy szorosan átmarkolta egyik kardját. – En garde!
Gyöngy elindult Aqua irányába, aki elképedve nézte az eseményeket. Gyöngy magasra felugrott, majd kardját egyenesen Aquára hegyezve esett lefelé. A kék ékkő annyira megijedt, csak az utolsó pillanatban jött rá, hogy tenni kéne valamit, és még épp ki tudott gurulni Gyöngy kardja elől.
- Ne menekülj, küzdj meg!! Aqua körbenézett fegyver után, de nem talált semmit. Újra Gyöngy kardjával találta szemben magát. Lehajolt, a kard áthasította hajának egy részét. Felvett egy követ, amit gyorsan Gyöngynek dobott. A fehér ékkő a becsapódás helyéhez nyúlt, egy kicsit felszisszent, majd tett még egy lenéző megjegyzést.
- Okos. De a Felhő Arénában nem lesznek kövek!
- Ez csalás! Nekem nincs fegyverem!
- Fegyvert akarsz? – Gyöngy a partra szaltózott, felvette a másik kardját, amit Aquának dobott. Aqua máris magabiztosabb lett, és első alkalomhoz képest elég jól védte Gyöngy támadásait.
- Kezdők szerencséje – mondta ellenfele. – Mit szólsz ehhez? – Gyöngy egy pörgő rúgással hátradöntötte Aquát. Kiesett a kezéből a kard. Gyöngy Aqua nyakához szorította kardját, újra magához szorította, készen lecsapni Aquára. A kék ékkő felsikoltott. A kard egyre közelebb ért felé. Majd, mikor már egy pillanat választotta el Aquát a kipuffasztástól, hátrafordult, és haja világítani kezdett. Gyöngy kardja félrecsúszott rajta, magával vonszolva Gyöngyöt is a vízbe. Aqua nevetve felállt, haja ismét puhává változott. Felvette a másik kardot és Gyöngyre irányította. Kirúgta ellenfele kezéből a kardot, majd így szólt.
- Én nyertem.