Aqua 18: Kvarc ellen

- Megérkeztünk – lépett ki a hajóból Peridot. Őt követte Akva – Az ametiszt, akivel mostantól leszel, már vár téged. Ott is van – mutatott egy lila kvarcra a zöld ékkő. Ezzel befejezettnek vélte a munkáját, és ellépkedett.
- Szóval, te vagy az az Akva, aki visszaállt az oldalunkra? – kérdezte az ametiszt.
- Azt… hiszem.
- Jól van, akkor gyere velem – markolta meg a csuklóját Akvának Ametiszt és már mentek is. A rövid úton Akva feje nem pihent. Egyszer ide, egyszer oda nézett, mindenhol rengeteg ékkő volt. Mindegyik dolgozott. Ezernyi szobrot is láttak, valamennyi Sárga Gyémántot ábrázolta, legalábbis ezt gondolta.
- Nos, sok szerencsét ott bent – mondta az Akvát kísérő kvarc, mikor megérkeztek egy magas építmény elé. Akva tudta, hogy eljött annak a tesztnek az ideje, amiről Kék Gyémánt beszélt. Azt hitte, már felkészült erre, de amikor a kapu elé értek, teljesen lefagyott.
- Na, nem akarsz bemenni?
- Mi.. vár engem odabent?
- Bemész, előjön egy szerencsétlen Kvarc, meghalsz. Nem kell túl sokat magyarázni – Akva nyelt egy nagyot ennek a hallatán. Bizonytalanul a kvarcra nézett, de az fütyölgetve kinyitotta a kaput. Akva szemét tenyereivel eltakarva végül egy nagy lépéssel átlépte a küszöböt.

Ezelőtt még ezernyi ékkő zsivaját hallotta, de most mindeni elcsendesült. Akva vékony rést nyitott két ujja között, hogy kilásson. Egy arénában volt, és mindegyik nemes ékkő őt nézte. A szüntelen csendet egy hatalmas puffanás törte meg, ahogy a másik oldalon is kinyílt egy kapu, hatalmas porfelhőt keltve.

Pár ékkő köhögését lehetett hallani, miközben a másik oldalon kikörvonalazódott egy magas, izmos termetű ékkő teste. Ahogy előlépett lehetett látni, hogy domináns színe a fehér és a szürke volt. Akva egy hegyikristállyal állt szemben.
- Ugh… mi ez?! – „köszöntötte” ellenfelét Hegyikristály – Mit gondolnak, ki vagyok én?! – Hegyikristály gonoszan rávigyorgott a közönségre, ami ennek láttára hatalmas tapsviharban tört ki. Akva összezsugorodva remegett a másik szeme előtt, ahogy az közeledett felé, lassú léptekkel.
- Egy akvamarin… szánalmas – ezzel a kvarc rárontott Akvára, és erősen a falnak dobta. Az köhögve és nehezen tápászkodott fel az erős fájdalomtól, ami most érte őt. Hegyikristály lenéző pillantásokat vetett Akvára, miközben belenyúlt a mellkasa jobb oldalán lévő, gúla alakú ékkövébe, és előhúzott egy fegyvert. Ezután vadul lengette Akva előtt a hatalmas dobócsillagát. A kék ékkő félve nézett a fegyverre, majd ellenfele szinte habozás nélkül felé dobta. Akva az utols pillanatban ki tudott térni előle, így a csillag a falat találta el, és beleszorult. Hegyikristály vetette egy gyilkos pillantást Akva felé, aki közben megpróbált a kvarc mögé surranni. Idézett egy újabb dobócsillagot.
- Miért nem adsz legalább egy fegyvert? – kérdezte tőle Akva.
- Üdvözöllek Otthon – ezzel megint célzott Akvára a kvarc. Ez ezúttal súrolta a kék ékkő arcát, és egy kicsit meg is vágta. Akva új sebéhez rakta a kezét, remélvén, hogy ez majd csillapítja a fájdalmat. Az ellenfele nem nyugodott azonban, és puszta ököllel lekevert Akvának egyet, aki emiatt megint a falnak repült. Nem volt ereje felállni. A kvarc rohanni kezdett felé, hogy megadja a kegyelemdöfést. Akva megpillantotta a falon az első dobócsillagot, és minden fennmaradt erejével próbálta kihúzni a falból. Hegyikristály tudta, hogy ez nem fog menni, ezért csak rohant tovább.
- Add fel! – mondta vicsorogva, és kezét ökölbe szorítva ugrott Akva felé a levegőből. A kicsi ékkő hátraesett, amikor a dobócsillag engedett, és kirepült a falból. Akva megragadta az alkalmat, és eldobta a csillagot. Hegyikristály nyögött egyet, ahogy a saját fegyvere kettészelte őt a derekánál, majd elvesztette a formáját egy hangos puffanás kíséretében.

Az ékköve a földre hullott, majd rövid forgás után elhallgatott. A közönség néma csendben ült. Most nem volt olyan kedvük, hogy szabályosan kiabálják a „Törd szét!” szavakat. Akva letérdelt a vesztes ékkő ékköve elé. Megfogta a kezébe és… bebuborékolta. Rányomott a tetejére. A várt jelenség helyett azonban a buborék egyszerűen arrébb billegett. Akva sóhajtott.
- Tartsátok meg.
Szó nélkül távozott az összes otthoni ékkő. A kék ékkő is távozni akart. Tudta, hogy a hajónak, amivel Peridot és ő jött, még itt kell lennie.