FANDOM


A KINDERGARTEN ALATT

3.RÉSZ

 

A két csapatától leszakadt Kristály Ékkő követte az újonnan megismert fúziót. A rejtélyes barlang úgy tűnik, rengeteg dolgot tartogat még a számukra.

Sztalagnát végigvezette őket egy sötét üregen. Steven ment az új ékkő után, Peridot pedig szorosan mögötte. Az orrukig nem láttak, de a cseppkő magabiztosan vezette őket végig. Az ő szeme már hozzászokott a barlangi sötétséghez és ehhez igazodva nagyon jól látott is benne. Az üreget lassan a szentjánosbogarak fénye töltötte, meg amitől a látási viszonyok végre javultak.

- Mindjárt kiérünk a sötétből. –szólalt meg Sztala nyugtatóan. Tudta, hogy a két ékkő eléggé riadt.

Az üreget elkezdte a természetes fény betölteni, ami a mennyezet apró lyukaiból szűrődött be. Innen már lehetett tudni, hogy a Kindergarten-t már rég elhagyták. Ott nincs ilyen napsütés. Hamarosan kiértek a sötét barlangrészből és egy sziklapárkányon álltak. Előttük pár hófehér cseppkő volt egymás mellé nőve, de mégse lehetett átlátni köztük. A fúzió a két Kristály Ékkövet felkapta és a két karjával tartotta őket.

- Ez veszélyes lenne számotokra, ha egyedül jöttök, úgyhogy most kapaszkodjatok! –szólalt meg a cseppkő.

- Mert? –kérdezte Peridot félelemmel a hangjában. Sztalagnát nem válaszolt. Az üreg szájához sétált majd elkezdett a két cseppkő közti rés felé futni. Amikor elérte az oszlopokat egy hatalmas ugrással elrugaszkodott köztük. Steven és Peridot ijedt ordítása ámulásba csapott át. Az oszlopokon túl egy hatalmas és mély üreg volt. Az alját teljesen egy földalatti tó birtokolta, amiből tűszerűen fehérlő cseppkövek álltak ki. A hatalmas méretekkel bíró termet a mennyezet természetes lámpái világították be.

Sztala hosszú ugrása egy sziklán ért földet. Lerakta a két ijedt ékkövet, akik csodálkozó tekintettel néztek rá. Steven sietve körbenézett a szikláról. Szemei csillogtak a gyönyörűségtől és a meglepetéstől. Ellenben Peridottal. Ő még mindig tartott a fúziótól. Tudta, hogy ezt nem szabadna, de úgy érezte mintha bele lenne kódolva. Sztalagnát megállt a szikla szélén és egy hatalmas csoport cseppkőre mutatott.

- Ott van a Földi Ékkövek városa. –mondta büszkén.

- Te itt laksz??? Ez GYÖNYÖRŰ!!! –kelt ki magából Steven. Boldogságát nem rejtette el, szorosan megölelgette a kis Peridotot.

- Igen, gyertek utánam. Ezen az úton már ti is végig tudtok jönni. –majd elindult a fúzió. A sziklába egy lépcsősor volt vájva, amin az apró ékkövek szedték lefelé a lábukat. A tavon egy földnyelv vezetett végig egészen a sűrűn, cseppkővel benőtt részig.

Amikor közelebb értek akkor láthatóvá vált, hogy a cseppkövek igazából házak. Nagy volt az utcán a nyüzsgés. Úgy tűnt mintha most lenne náluk a reggel, mikor munkába igyekeznek vagy iskolába.

- Peri, te erről tudtál? –kérdezte halkan Steven a kis zöld ékkövet.

- Nem, sehol nem volt róla feljegyzés. Csak róla. –bökött Sztalagnát felé.

A fúziónak mindenki mosolyogva köszönt, mintha mindenki ismerné. A város utcái szélesek voltak, a település pedig hatalmas. A két ékkő követte az idegenvezetőjüket mindenhova és bejárták közösen a várost.

- Tudjátok, ebben a városban mindenki Kalcit. De mikor ide kellett menekülnünk a pára és a víz hatására az éköveink megváltoztak és cseppkövek, vagy fajtái lettünk. –mesélte boldogan Sztala miközben sétált a két ifjúsággal.

- Várj, ha mindenki cseppkő, akkor miért különbözik mindenki a másiktól kinézetre? –kérdezte Steven. Sose látott még ilyet, hogy azonos fajtájú ékkövek nem hasonlítanak egymásra.

- Tudod Pici Rózsa, a csepegő kövek a legváltozatosabb alakokat tudják létrehozni. Ezért nincs két egyforma ékkő idelent. –mesélte boldogan az érdeklődő ékkő fiúnak majd folytatta- itt senkit se állítottunk elő, mint ami az Űrkövek szokása. A barlangi gyöngyök is maguktól születnek. A tudósaink itt inkább azzal foglalkoznak, hogy terjeszkedjen a város. Ez nem megterhelő a Föld számára, nem akarjuk kizsákmányolni, mint az Űrkövek, csak a régi társadalmunkat akarjuk feléleszteni. Az emberekkel pedig még a kapcsolatot se akarjuk felvenni. –fejezte be Sztala. Kicsit elgondolkodott majd ment tovább. Illetve, csak szeretett volna. Peridot eléggé feszült volt már. Nem tudta már a száját tartani és kicsattant belőle az, amit nem szeretett volna.

- De hát téged MI hoztunk létre! Te csak egy erőltetett fúzió vagy! –szólt Peridot ijedten, kikelve magából. Sztala megállt és hátrafordult. Mintha a jókedvét elvágták volna egy pillanat alatt. A boldogság eltűnt az arcáról és a hideg komorság ült rá. Peri a félelemtől reszketve nézett rá. A fúzió mind a négy szeme őt figyelte majd a lassan közelebb lépkedett hozzá. Elkapta a felsőjénél és felemelte magához. Steven ijedten nézte az eseményeket.

- Idefigyelj Picúr, ti jöttetek ide. Ti romboltátok le az otthonunkat és ti kísérleteztetek rajtam. Az már nem az én hibám, hogy fúzióvá csináltatok minket! –mordult a reszkető ékkőre Sztalagnát.

- Kérlek, ne bántsd, nem akar rosszat!!! –kérlelte a fúziót Steven.

Mielőtt a cseppkő bármit is mondhatott volna, egy ismerős hang csapott a kér Kristály Ékkő fülébe. Sztala elengedte Peridotot aki értetlenül figyelt a számára ismeretlen hang után.



- STEVEN!!!!! –ordította ijedt hangon Gyöngy, mögötte a csapat többi tagjával.

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.