FANDOM


A KINDERGARTEN ALATT

2.RÉSZ

 

A két ékkő nekivágott a barlangnak. Az üreget halvány fény töltötte be. A mennyezeten szentjánosbogarak fényei izzottak, amik itt-ott megvilágítottak néhány függő cseppkövet. Lassan elérték a barlang végét, ami egy hatalmas teremszerű üreggé nőtt. Mennyezetén néhol bevilágított a Nap fénye. Mintha valaki mesterségesen hozta volna létre ezt a természetes lámpát. A napsugarak megcsillantak a hófehér óriásivá nőtt csepegő köveken, amik egy ösvényszerűen kijárt út mellett nőttek. A teremben, a szemben lévő falnál lassan hömpölygött medrében egy karszt folyó. Steven és Peri lassan leereszkedtek a barlang e részére közül nézni. A lélegzetük szinte elállt a gyönyörű kristály képződményeken. A folyó vize pedig rendkívül tiszta volt.

- Látod Peridot, nincs itt semmi amitől félni kell. Ráadásul ez a hely GYÖNYÖRŰ! –nézett körbe ámulva Steven.

Peri nem szólt semmit, még mindig félt. Úgy érezte, hogy valami nincs rendben. Felpillantott a folyó medre melletti falra ahol egy hatalmas repedés volt. Sötét volt és elég ijesztő a terem többi részéhez képest.

- Steven, oda ugye nem akarsz bemenni? –mutatott az üregre a falon a kis zöld ékkő.

- Nem, nem tudunk odáig felkapaszkodni. –nézett körbe a fiú miközben vakargatta az állát, hátha talál oda egy utat.

- Nézd, ott a sziklafalon vannak kövek, amiken odajuthatunk! –sietett oda Steven. Hirtelen valaki elé dobott egy dárdát ami, beleállt a sziklafalba. A fegyver hasonlított Gyöngyéhez, de a pengéje egyenes volt, nem rá csavart.

- Tűnjetek el innen!!! –szólt egy ismeretlen hang a terem másik feléből.

Peridot sikítva Stevenhez futott. Mind a ketten rettegve figyelték honnan jön a hang. Ekkor egy ismeretlen alak ugrott le egy sziklapárkányról és hozzájuk sietett. A fiú megidézte a pajzsát egy esetleges új támadás esetére. Peri elé állt, ha hirtelen menekülniük kellene, akkor tudja őt fedezni. Az alak kirajzolódott lassan. Egy Gyöngy volt. Megállt előttük, alkata teljesen olyan volt, mint minden Gyöngynek, de mégis sokkal erőteljesebbnek tünt. Haja hosszú világos cappuchino színű és lapockáig érő volt. Bőre pedig világos barackvirág színű. Ruházatán semmilyen jel, se gyémánt, se csillag nem volt. De hasonlított arra amilyen Kék Gyöngyé. Ékköve a mellkasán helyezkedett el.  

- Kik vagytok? -idézett elő még egy dárdát az őrködő Gyöngy és tartotta feléjük.

- Mi..mi csak két eltévedt kiránduló vagyunk....-rebegte Peridot- Az ő ötlete volt! -mutatott Stevenre maga előtt.

- Csak gondoltuk szétnézünk ha már bezuhantunk ide. Én Steven vagyok, ő pedig Peridot. Mind a ketten Kristály Ékkövek vagyunk, nem bántunk senkit. -próbálta a fiú nyugodt hangnemben mondani.

- Ő is? Sárga Gyémánt jele van rajta. Itt nem tűrjük meg a Gyémántok csatlósait. -emelte fel a hangját a Gyöngy.

- Lehet de ez nem azt jelenti feltétlenül, hogy gonosz! -szólt Steven, hogy védje a barátját.

- Így van! Be is szóltam neki...emiatt most nagy bajban vagyok. -mondta félelemmel a hangjában Peri. 

A Gyöngy forgatta a szemét, majd a dárdáját feléjük tartotta. 

- Nekem erre nincs időm. Van jobb dolgom is mint két kémmel foglalkozni. -sóhajtott a Gyöngy és ráütött a fegyverével Steven pajzsára. 

- V...várj. Azt se tudjuk TE ki vagy! -próbálta a fiú húzni az időt, hogy el tudjanak menekülni. Úgy tűnik ez a Gyöngy nem ismeri a Kristály Ékköveket.

- Én? Barlangi Gyöngy vagyok. A Földi Ékkövek egyik védelmezője. Ti pedig mindjárt csak buborékok lesztek! -tartotta fel az éles fegyvert, hogy lecsapjon vele. 

- FUTÁS! -azzal Peridot elindult a barlang kijárata felé miközben Steven fedezte őt. De egy ugrással az őr ékkő előttük termett. A két fiatal lassan hátrafele lépkedett. Mind a kettő reszketett a félelemtől. Majd Barlangi Gyöngy megállt és felpillantott a repedésre a falon. 

Lassú léptek hangja szűrődött ki onnan. A két fiatal azt sem tudta hirtelen mit csináljon. Meneküljenek gyorsan vagy várják meg, hogy mit figyel annyira az őr kő. 

- Gyöngy? Kiket találtál? -kérdezte egy kellemes hang a falon lévő üregből. 

- Azt mondják magunkról, hogy valamilyen Kristály Ékkövek. De szerintem kémek! -húzta magát ki az őr.

A hang egy pillanatig elhallgatott. Csak a lépteket lehetett hallani. A hanghoz tartozó alak lassan körvonalazódott amint kiért a hatalmas repedésből és kilépett egy sziklapárkányra. Steven és Peridot sose láttak hasonló ékkövet. Hosszú ,tömött tincsekként álló hajában egyszerre volt narancs és fehér. A ruházata díszes volt és szintén ezek a színek domináltak rajta. Két oldalt a derekáról magaelőtt keresztezve két kendő fordozódott. Mellkasán és a hasán egy-egy egymás felé néző háromszög alakú ékkő volt. Szürke bőrén néhol narancs színű csíkok díszelegtek. Alsó szemei vörösesek még a felsők citromsárga színben tündököltek.

Steven odafordul Peridothoz és halkan odasúgta neki.

- Peri, ez ő akiről meséltél?

A zöld ékkő válaszként csak egyet bólintott és azonnal figyelte mindkettő a két furcsa ékkövet.

- Ezek nem kémek. Mondd, ilyen "magas" kémeket küldenének a Gyémántok? -kérdezte az ismeretlen alak.

- Nem lehet tudni. -szólt Gyöngy kicsit eltűnődve. 

- Menj haza, mára elég lesz. -mondta teljes nyugodsággal az ismeretlen fúzió. 

Bólintott egyet az őr és egy ugrással a sziklafal repedése előtti kőpárkányon termett. Visszanézett még egyszer a két ijedt ékkőre és eltünt a sötétben.

Steven és Peridot a földre huppantak. Egy hatalmas sóhaj után kilélegezték magukból a félelmet. A fiú elterült a földön. Érezte hogy muszáj pihennie ennyi ijedség után. Peridot viszont még mindig bámulta a sziklafalat. 

- Peri. Te nem pihensz? -kérdezte a fiú a zöld ékkövet. De ő nem válaszolt. 

- Peri? -Steven felült és látta, hogy a fúzió nem ment vissza. Leült a szikla szélére és figyelte őket. 

Peridot ijedten figyelte őt. Tudta, hogy végre, több ezer év után ő az első Peridot aki látja ezt a fúziót. Ráadásul az egyetlen sikeres kísérletet látja. Az ismeretlen ékkő nem szólt semmit, csak nézte őket. Kíváncsi volt a két új arcra, nem érezte azt, hogy fenyegetést jelentenének számára. 

- Szóval Kristály Ékkövek? -kérdezte a fúzió tőlük keresztbe tett karral.

- I...igen. -válaszoltak szinte egyszerre.

- Sose láttam belőlük egyet sem, csak hallottam róluk. Hogy sikerült megmenteniük a Földet, elűzték az "Űrköveket" satöbbi satöbbi. -mondta az ékkő a hangjában hallható boldogsággal.

- Űrkövek? -kérdezett vissza Steven.

- Ti Otthoni Ékköveknek hívjátok őket, de mivel nekünk sose volt azaz otthonunk, így Űrkövek. Mint az ott melletted. -mosolygott a fúzió.

Peridot megijedt és elbújt Steven mögött. Benne volt azaz ösztönös félelem a fúzióktól. Ráadásul ez egy kísérleti fúzió amik minden esetben bajjal zárultak.

- Hogy hívnak apróság? A mögötted lévő egy Peridot, de olyat mint te még sose láttam. -kérdezősködött az ismeretlen ékkő.

- Steven vagyok, Steven Universe. Félig ember vagyok, félig pedig ékkő. -emelte föl a pólóját a hasán és mutatott az ékkövére. Anyukám Rózsa Kvarc volt, ő indította a lázadást az Otthoni Ékkövek ellen.

- Aranyos vagy pici Rózsa. Az én nevem Sztalagnát. Én vagyot a Földi Ékkövek vezetője. -mutatkozott be az új ékkő majd Peridothoz fordult. -Hát belőled, hogy lett Kristály Ékkő? Rengeteg olyan mint te járt régen erre, de mint Sárga Gyémánté volt.

- Nos, egészen megtetszett a földi élet és az összetett ökoszisztémája. Csodálatos mire képes az élő környezet! -mondta kicsit remegve de már fölbátorodva a zöld ékkő.

Sztalagnát elmosolyodott és intett feléjük.

- Akkor gyertek utánam, mutatok valami szépet nektek. -majd megfordul és elindult vissza az üregbe. 

Steven és Peridot összenéztek. Ha már eddig eljutottak akkor már nem fordulnak vissza.A fal melleti kőlépcsőkön felsiettek az újjonan megismert fúzió után.

Folytatás...

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.