FANDOM

Stalagnate

másképpen mrs.Lelkiterror

Adminisztrátor Csevegés moderátor
  • Itt élek Anyáék pincéjében
  • Ekkor születtem március 4
  • Tevékenységem *screeee*
  • Macska vagyok
  • Stalagnate

    West and East 12

    2018. június 12., írta: Stalagnate

    A KINDERGARTEN ALATT

    NYUGAT ÉS KELET

    7. FELVONÁS

    12. RÉSZ

    A lila kolibri

    A tél messze szállt és a kellemes tavasz lágy szele lengte be a nemzeti parkot. A fákon rügyek bontakoztak és a madarak ismét dallal keresték párjukat. Az apró csermelyt is elengedte a jég és nyugtató hangon csörgedezett végig az erdőn. Az eget fátyolfelhő díszítette, amin keresztül a Nap fénye körkörösen megtört. A felégetett tarlón már zöldellt a fű sarjadó hajtása. A messzeségben magasodó hegyek teteje még mindig havas volt, néhol sűrű köd takarta.

    Az idilli csendet egy szörnyeteg ordítása törte meg. Beleremegtek a fák és a madarak is elhallgattak. Egy roncsolt Kvarc futott végig a ligeten. Karmai felsértették a puha mohás földet. Kinézete rosszabb volt, mintha csont és …

    Továbbiak >
  • Stalagnate

    West and East 11

    2018. április 30., írta: Stalagnate

    A KINDERGARTEN ALATT

    NYUGAT ÉS KELET

    7. FELVONÁS

    11. RÉSZ

    Holdak és Virágpor 3. rész

     

    Réz és Pirit visszaindultak a térre, hogy csatlakozzanak a társaikhoz. Külön-külön érkeztek meg, hogy ne legyen gyanús a többiek számára. Réz megkereste Azut, hogy átvegye a helyét az őrködésben. Mire megtalálta kék rokonát addigra ő is már egyenruhában volt. Azu kicsit morcosan pillantott húgára a késése miatt. Nyugtatásképp vett egy mély levegőt, majd barátian megveregette Réz vállát és elsétált. Addig Pirit megkereste az asztaloknál ülő Mézet és helyet foglalt mellette. A fúzió rápillantott, elmosolyodott majd nézte tovább a táncoló tömeget. Azu odasétál hozzájuk és felült az asztalra. Méz sejtelmesen elmosolyodott majd Pirithez fordult.

    - Nincs kedvem ma es…

    Továbbiak >
  • Stalagnate

    West and East 10

    2018. március 31., írta: Stalagnate

    A KINDERGARTEN ALATT

    NYUGAT ÉS KELET

    7. FELVONÁS

    10. RÉSZ

    Beismerő vallomás

     

    Sztala a mosolygó Méz szemeibe nézett. Mintha a boldogság könnyei csillognának benne. Bár érzi a megbánást, nem tudja, hogy mikor lesz képes megbocsátani a fúziónak. Kicsit leszegte a fejét. Körülöttük csak a szél fújt. A madarak zsivaja most nem töltötte be a karszti tisztást. Helyette a tűz ropogott mellettük. A Cseppkő lelkét felzaklatta az egykori tanítójáról hallott történetek.  

    - Azt hiszem el kéne jönnöd velem, közölni, hogy ismét velünk vagy. Illetve elmesélni számukra azt amit Kékről mondtál. –törte meg a csendet Nát. Bólintott egyet az erdei majd közösen visszaindultak.

    - Benne vagyok, de… ilyenkor a lakosság fel van. Jó ötlet, ha látnak engem? –kérdezte Méz. …

    Továbbiak >
  • Stalagnate

    West and East 9

    2018. január 24., írta: Stalagnate

     

    A KINDERGARTEN ALATT

    NYUGAT ÉS KELET

    7. FELVONÁS

    9. RÉSZ

    Megelevenedett múlt

    A kis csapat újra a barlangban tartózkodott. Elbúcsúztak az Azúrtól és a hazafele vezető útra tértek.

    - Nos, mit is mondunk Sztalának? Miért nem mentünk el oda ahova szólt a küldetés? –kérdezte cinikusan Pirit.

    - Majd azt mondjuk, hogy elkezdett zuhogni. –sóhajtotta Krizo.

    - De kint hét ágra süt a nap. –felelte a vándor. A csoport elején Azu megállt. Megfordult, lehunyta a szemét és vett egy mély levegőt. Apró szikrák pattogtak végig a ruháján. Ökölbe szorította a kezét majd kinyitotta a szemét. Azok hófehéren izzottak a sötétben. Ekkor a felszínen egy villám csapott a földbe hatalmas robajjal.

    - Most már zuhog, el van intézve. –szólt fémes hangon a kék ékkő. Rövid csend …

    Továbbiak >
  • Stalagnate

    West and East 8

    2017. december 31., írta: Stalagnate

    A KINDERGARTEN ALATT

    NYUGAT ÉS KELET

    7. FELVONÁS

    8. RÉSZ

    Viszontlátás

     

    Az ősz javában a végéhez közeledett. Az erdő fái lassan elvesztették a dús koronájukat. A hegyek már nem aranylottak, hanem kopáran várták a mindent elfedő havat. Igaz, a késő ősz lassan télbe fordult mégis a Nap ragyogott az égen. Bár, már ereje híján volt. A szél csendesen fújdogált a liget fái között. Belekapott a száraz avarba majd tovarepült. Valahonnan még hallatszott a szarvasbőgés, ami szinte széttörte a csendet. Messzi visszhangzott és a távoli hegyek is beleremegtek. A messziségben, talán már a határon túl az öreg ormok tetejét már vastag hólepel fedte. A falu harangja épp jó ebédhez ütött. De ebből a mélyben, semmit sem tapasznak.

    A vezetőségi otthonban Sztala a do…

    Továbbiak >